Lyrics:

„Az utolsó leheletemig sem adom fel feddhetetlenségemet!” \r(Jób 1:1-2:10; Dániel 6:1-28)\r\r1. RÉSZ - Jób 1:1-2:10\r1 Élt Úc földjén egy Jób nevű ember. Ez az ember feddhetetlen és egyenes volt. Félte az Istent, és kerülte a rosszat. 2 Hét fia és három leánya született. 3 Hétezer juh, háromezer teve, ötszáz iga marha és ötszáz szamárkanca volt a jószága, és igen sok szolgája is volt. Ez a férfi nagyobbá lett napkelet minden fiánál.\r\r4 És mentek a fiai, és ki-ki vendégséget rendezett a házában a maga napján. Három nővérükért is elküldtek, és meghívták őket, hogy velük együtt egyenek és igyanak. 5 Valahányszor a vendégség napjainak sora lejárt, Jób elküldött értük, és megszentelte őket; korán reggel fölkelt, és égő áldozatokat mutatott be mindnyájuk száma szerint. Jób ugyanis ezt mondta: „Talán vétkeztek a fiaim, és átkozták az Istent szívükben.” Így járt el Jób mindenkor.\r\r6 Elérkezett pedig a napja, hogy az igaz Isten fiai eljöjjenek, és megjelenjenek Jehova előtt; Sátán is eljött közöttük.\r\r7 Jehova ekkor ezt mondta Sátánnak: „Honnan jössz?” Sátán így válaszolt Jehovának: „Bejártam a földet, ott jártam-keltem.” 8 Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Felfigyeltél-e szíveddel Jóbra, az én szolgámra? Nincs hozzá hasonló a földön. Feddhetetlen és egyenes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat.” 9 Sátán így válaszolt Jehovának: „Talán a semmiért féli Jób az Istent? 10 Nem te emeltél-e sövényt köréje, a háza köré, és mindene köré, amije csak van mindenfelé? Keze munkáját megáldottad, jószága pedig megszaporodott széles e földön. 11 De nyújtsd csak ki a kezed, kérlek, és nyúlj hozzá mindenhez, ami az övé. Vajon nem fog-e szemtől szemben megátkozni téged?” 12 Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Íme, mindene a kezedben van. Csak őrá magára ne nyújtsd ki a kezed!” Így aztán Sátán eltávozott Jehova színe elől.\r\r13 Elérkezett pedig a nap, amikor is a fiai és leányai ettek és bort ittak elsőszülött fivérük házában. 14 Ekkor követ jött Jóbhoz, és ezt mondta: „A marhák éppen szántottak, és a szamárkancák ott legeltek mellettük, 15 amikor a sabeusok rajtuk ütöttek, és elvitték őket, a szolgákat meg kardélre hányták; csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”\r\r16 Ez még beszélt, amikor jött egy másik is, és így szólt: „Isten tüze szállt le az egekből, és tűzvészt támasztott a juhok és a szolgák között, és megemésztette őket; csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”\r\r17 Ez még beszélt, amikor jött egy másik, és ezt mondta: „A káldeusok három csapatot alkottak, megrohanták és elvitték a tevéket, a szolgákat meg kardélre hányták; csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”\r\r18 Ez még beszélt, amikor megint jött egy másik, és ezt mondta: „Fiaid és leányaid ettek és bort ittak elsőszülött fivérük házában. 19 És íme, nagy szél támadt a pusztaság felől, és megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”\r\r20 Jób ekkor fölkelt, megszaggatta a palástját, lenyírta a haját, és a földre esve meghajtotta magát. 21 Ezt mondta:\r„Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből,\rMezítelenül is térek oda vissza.\rJehova adta, Jehova vette el.\rÁldott legyen ezután is Jehova neve!”\r\r22 Mindebben nem vétkezett Jób, és semmi rosszat sem tulajdonított Istennek.\r\r(Jób 2. fejezet)\r1 Aztán elérkezett a napja, hogy az igaz Isten fiai eljöjjenek, és megjelenjenek Jehova előtt; Sátán is eljött közöttük, hogy megjelenjen Jehova előtt.\r\r2 Jehova ekkor ezt mondta Sátánnak: „Honnan jössz?” Sátán így válaszolt Jehovának: „Bejártam a földet, ott jártam-keltem.” 3 Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Felfigyeltél-e szíveddel Jóbra, az én szolgámra? Nincs hozzá hasonló a földön. Feddhetetlen és egyenes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. Még mindig szilárdan ragaszkodik feddhetetlenségéhez, noha ellene ingerelsz, hogy ok nélkül elnyeljem őt.” 4 Sátán azonban így felelt Jehovának: „Bőrt bőrért. Az ember mindenét odaadja a lelkéért. 5 Nyújtsd csak ki a kezed, kérlek, és nyúlj hozzá még csontjához és húsához is. Vajon nem fog-e szemtől szemben megátkozni téged?”\r\r6 Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Íme, a kezedben van. Csakhogy a lelkére vigyázz!” 7 Így aztán Sátán eltávozott Jehova színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú keléssel a lába talpától a feje tetejéig. 8 Ő pedig fogott egy cserépdarabot, hogy azzal vakargassa magát; és ott ült a hamuban.\r\r9 Végül a felesége így szólt hozzá: „Még mindig szilárdan ragaszkodsz a feddhetetlenségedhez? Átkozd meg az Istent, és halj meg!” 10 De ő ezt mondta neki: „Mint valami balga asszony, úgy beszélsz te is. Hát csak a jót fogadjuk el az igaz Istentől, a rosszat ne?” Mindebben nem vétkezett Jób az ajkával.\r\r2. RÉSZ - Dániel 6:1-28\r1 Dáriusz jónak látta, hogy királysága élére százhúsz satrapát állítson, akik az egész királyság élére kerültek. 2 Ezek fölé három magas rangú tisztviselőt rendelt — köztük Dánielt is —, hogy a satrapák folyamatosan jelentést adjanak nekik, és ne érje kár a királyt. 3 Dániel pedig mindig felülmúlta a magas rangú tisztviselőket és a satrapákat, mivel rendkívüli szellem volt benne; és a király őt akarta az egész királyság fölé emelni.\r\r4 A magas rangú tisztviselők és a satrapák ezután állandóan valami kifogásolnivalót kerestek Dániel ellen a királyság ügyeiben, de semmi kifogásolnivalót vagy becstelenséget nem találtak benne, mivel megbízható volt; egyáltalán nem találtak benne hanyagságot vagy becstelenséget. 5 Így hát ezek az életerős férfiak ezt mondták: „Semmi kifogásolnivalót nem fogunk találni Dániel ellen, hacsaknem Istenének a törvényében.”\r\r6 Ezért ezek a magas rangú tisztviselők és a satrapák együtt betódultak a királyhoz, és ezt mondták neki: „Ó, Dáriusz király, élj időtlen időkig! 7 A királyság összes magas rangú tisztviselője, a felügyelők és a satrapák, a magas rangú királyi hivatalnokok és a kormányzók tanácskoztak, hogy királyi rendeletet kellene kibocsátani, és tilalmat elrendelni, hogy aki harminc napig rajtad kívül, ó, király, bármilyen istenhez vagy emberhez fordul könyörgésével, azt vessék az oroszlánok vermébe. 8 Most tehát, ó, király, bocsásd ki a rendeletet, és írd alá ezt a végzést, hogy a médek és perzsák megmásíthatatlan törvénye szerint ne lehessen rajta változtatni!”\r\r9 Dáriusz király ezzel összhangban aláírta a végzést és a tilalmat.\r\r10 Dániel pedig amint megtudta, hogy a végzést aláírták, bement a házába, és tetőszobájának Jeruzsálemre néző ablakait nyitva hagyva, naponta háromszor is letérdelt, imádkozott és dicsérte Istenét, mint korábban is szokása volt. 11 Azok az életerős férfiak ekkor betódultak Dánielhez, és ott találták, amint Istenéhez könyörgött, és a kegyéért esedezett.\r\r12 Ezután a király elé járultak, és a királyi tilalomra hivatkozva ezt mondták neki: „Nem írtál-e alá egy tilalmat, amely szerint ha valaki harminc napig könyörgéssel fordul bármely istenhez vagy emberhez rajtad kívül, ó, király, azt vessék az oroszlánok vermébe?” A király feleletként ezt mondta: „Valóban így van, a médek és perzsák megmásíthatatlan törvénye szerint.” 13 Erre azonnal válaszoltak, és ezt mondták a királynak: „Dániel, aki a júdabeli száműzöttek közül való, nem becsül sem téged, ó, király, sem a tilalmat, melyet aláírtál, hanem naponta háromszor is könyörög!” 14 A király egyáltalán nem örült e szavak hallatán. Elhatározta magában, hogy megszabadítja Dánielt; egészen napnyugtáig próbálta megmenteni. 15 Végül azok az életerős férfiak együtt betódultak a királyhoz, és ezt mondták neki: „Vedd figyelembe, ó, király, hogy a médek és perzsák törvénye szerint ha egyszer a király kibocsátott egy tilalmat vagy rendeletet, azt nem lehet megváltoztatni!”\r\r16 Ekkor a király parancsára elővezették Dánielt, és az oroszlánok vermébe vetették. A király szólt, és ezt mondta Dánielnek: „A te Istened, akit szüntelen szolgálsz, ő fog megszabadítani téged.” 17 Majd hoztak egy követ, és a verem nyílására tették, a király pedig lepecsételte a saját és a főrangú embereinek pecsétgyűrűjével, hogy semmit se lehessen változtatni Dániel ügyében.\r\r18 A király ekkor a palotájába ment, és az éjszakát böjtöléssel töltötte, hangszereket sem vittek elé, s kerülte őt az álom. 19 Végül felkelt hajnalban, virradatkor, és egyenesen az oroszlánok verméhez sietett. 20 Amikor közel ért a veremhez, szomorúan kiáltott Dánielnek. Szólt a király, és ezt kérdezte Dánieltől: „Ó, Dániel, az élő Isten szolgája, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól a te Istened, akit szüntelen szolgálsz?” 21 Dániel rögtön felelt a királynak: „Ó, király, élj időtlen időkig! 22 Az én Istenem elküldte angyalát, bezárta az oroszlánok száját, és azok nem pusztítottak el engem, mivel ártatlannak talált az Isten, és ellened sem tettem semmi rosszat, ó, király.”\r\r23 A király ekkor nagyon megörült, és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és nem találtak rajta semmi sérülést, mert bízott az ő Istenében.\r\r24 A király parancsára elébe vitték azokat az életerős férfiakat, akik bevádolták Dánielt, és bevetették őket, a fiaikat és feleségeiket az oroszlánok vermébe. Még le sem értek a verem aljára, az oroszlánok máris rájuk vetették magukat, és minden csontjukat összetörték.\r\r25 Dáriusz király ekkor írt a földön élő valamennyi népnek, nemzetnek és nyelvi csoportnak: „Legyen békétek bőséges! 26 Rendeletet bocsátottam ki, hogy királyságom minden területén az emberek rettegjék és féljék Dániel Istenét. Mert ő az élő Isten, aki megmarad időtlen időkig, és királysága el nem pusztul, uralma örökké tart. 27 Ő megment, megszabadít, jeleket és csodákat tesz égen és földön, hiszen megszabadította Dánielt az oroszlánok karmai közül.”\r\r28 Dánielnek pedig jól ment sora Dáriusz királyságában, és a perzsa Círusz királyságában is.