Lyrics:

„Isten szava élő, és erőt fejt ki” \r(Márk 4:35-5:43)\r\r1. RÉSZ - Márk 4:35-41\r35 Azon a napon, miután leszállt az este, ezt mondta nekik: „Menjünk át a túlpartra!” 36 Miután tehát elbocsátották a sokaságot, elvitték őt csónakban, ahol volt; és más csónakok is voltak vele. 37 Akkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok újra meg újra becsaptak a csónakba, úgyhogy az kis híján megtelt. 38 De ő a csónak hátsó részében volt, és egy párnán aludt. Felébresztették hát, és ezt mondták neki: „Tanító, nem törődsz azzal, hogy mindjárt elveszünk?” 39 Ekkor felkelt, megdorgálta a szelet, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass! Némulj el!” És a szél elült, és nagy csendesség lett. 40 Erre így szólt hozzájuk: „Miért vagytok bátortalanok? Még mindig nincs hitetek?” 41 De ők szokatlanul nagy félelmet éreztek, és ezt mondták egymásnak: „Hát ki ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”\r\r2. RÉSZ - Márk 5:1-20\r1 Azután eljutottak a tenger túlsó partjára, a gerazénusok vidékére. 2 És amint kiszállt a csónakból, szembejött vele egy tisztátalan szellem hatalma alatt álló ember az emléksírok közül. 3 A sírhelyek között volt a tanyája; és az ideig senki, de senki nem bírta őt megkötözni, még lánccal sem, 4 mert már gyakran megkötözték lábbilincsekkel és láncokkal, de a láncokat szétroppantotta, a lábbilincseket pedig valósággal összetörte, és senkinek sem volt ereje megfékezni őt. 5 Éjjel-nappal folyton kiáltozott a sírhelyekben meg a hegyekben, és kövekkel vagdosta magát. 6 De amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, és hódolt neki, 7 és hangos szóval felkiáltva ezt mondta: „Mi közöm hozzád, Jézus, a legfelségesebb Isten Fia? Megesketlek az Istenre, ne kínozz!” 8 Ő ugyanis ezt mondta neki: „Menj ki ebből az emberből, te tisztátalan szellem!” 9 És még megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Az pedig ezt mondta neki: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” 10 És többször kérlelte, hogy ne küldje el a szellemeket arról a vidékről.\r11 A hegynél pedig ott legelészett egy nagy disznócsorda. 12 Ezért így kérlelték őt: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!” 13 És megengedte nekik. Azzal a tisztátalan szellemek kimentek, és belementek a disznókba, a csorda pedig — mintegy kétezer állat — a szakadék felé rohant, és ott a tengerbe zuhant, és mind belefulladtak a tengerbe. 14 A pásztoraik pedig elmenekültek, és beszámoltak erről a városban és vidéken; és az emberek eljöttek, hogy lássák, mi történt. 15 Odaértek Jézushoz, és látták, hogy a démontól megszállt ember felöltözve és ép elmével ott ül, az, akiben a légió volt, és félelem vett erőt rajtuk. 16 Azok meg, akik látták az esetet, elmondták nekik, hogyan történt a dolog a démontól megszállt emberrel, és beszéltek a disznókról. 17 Ezért kérlelni kezdték, hogy menjen el a területükről.\r18 Amikor pedig beszállt a csónakba, az előbb még démontól megszállt ember kérlelni kezdte őt, hogy hadd maradjon vele. 19 De ő nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a rokonaidhoz, és számolj be nekik arról, hogy mi mindent tett érted Jehova, és milyen irgalmas volt hozzád.” 20 Az pedig elment, és kezdte hirdetni Dekapoliszban, hogy mi mindent tett érte Jézus, és az emberek mind csodálkozni kezdtek.\r\r3. RÉSZ - Márk 5:21-43\r21 Miután Jézus ismét átkelt a csónakkal, vissza a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt egybe hozzá; ő pedig a tenger mellett volt. 22 Ekkor odajött az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, és meglátva őt, a lábához borult, 23 és többször így kérlelte őt: „A kislányom a halálán van. Jöjj, kérlek, és tedd rá a kezedet, hogy rendbe jöjjön és éljen.” 24 Erre ő elment vele. És nagy sokaság követte, és tolongott körülötte.\r25 Volt pedig egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, 26 és sok orvostól sokat szenvedett, már minden vagyonát rájuk költötte, de semmi hasznát nem látta, sőt még rosszabbul lett. 27 Amikor hallott a Jézusról szóló dolgokról, a sokaságban, hátulról jőve, megérintette a felsőruháját, 28 mert ezt mondogatta: „Ha csak a felsőruháit érintem is, rendbe jövök.” 29 És azonnal elapadt vérzésének forrása, és megérezte testében, hogy kigyógyult a kínzó betegségből.\r30 Jézus is azonnal észrevette magán, hogy erő áradt ki belőle, ezért hátrafordult a sokaságban, és így szólt: „Ki érintette meg a felsőruháimat?” 31 De a tanítványai ezt mondták neki: „Látod, hogy tolong körülötted a sokaság, és azt mondod: »Ki érintett meg?«” 32 Ő azonban körülnézett, hogy lássa azt, aki ezt tette. 33 Az asszony pedig tudva, mi történt vele, rémülten és remegve odajött, leborult eléje, és elmondta neki a teljes igazságot. 34 Ő ezt mondta neki: „Leányom, a hited gyógyulást szerzett neked. Menj békével, és kínzó betegségedtől megszabadulva légy jó egészségben!”\r35 Még beszélt, amikor odajöttek néhányan a zsinagógai elöljáró otthonából, és ezt mondták: „Leányod meghalt! Miért fárasztanád tovább a tanítót?” 36 De Jézus meghallva a szót, melyet mondtak, így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: „Ne félj, csak higgy!” 37 És Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen.\r38 Eljutottak hát a zsinagógai elöljáró házához, és látta a zűrzavart, és azokat, akik sírtak és nagyon jajveszékeltek, 39 és miután bement, ezt mondta nekik: „Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A kisgyermek nem halt meg, hanem alszik.” 40 Erre gúnyosan nevetni kezdtek rajta. De ő mindnyájukat kiküldve, maga mellé vette a kisgyermek apját és anyját, valamint a vele levőket, és bement oda, ahol a kisgyermek volt. 41 És megfogva a kisgyermek kezét, ezt mondta neki: „Talita kúmi”, ami lefordítva azt jelenti: „Leányka, mondom neked, kelj fel!” 42 A leány pedig azonnal felkelt, és járkálni kezdett, ugyanis már tizenkét éves volt. És rögtön magukon kívül voltak a nagy elragadtatástól. 43 De újra meg újra megparancsolta nekik, hogy ezt senkivel se tudassák, majd szólt, hogy adjanak enni a leánynak.