Lyrics:

Ott, ahol minden kQbQl a múlt emléke száll,
Ott, hol a fáradt vándor otthonra talál,
Ott, ahol Qsi titokról mesél a szél:
Prtqz, amely nem lankad, lobog, fennen ég.

Nép, amely visszavárja távolból fiát,
Föld, amely híven Qrzi gyermeke szavát.
Egy dal, amely nem szqn zengni, összetartozunk,
Vihartépte sziklaként, de együtt: megmaradunk!

Szent e földnek minden rögje, minden virága.
Szent e földnek maroknyi népe, s népének álma.
Vérben úszó, vad idQkben magára maradt, s
Vállalta a legnehezebbet: igaznak maradt!

Az emberkéz emelte házat bonthatja idQ.
ErdQ-bújta, régi romokból fq nQhet elQ,
Hozhat még egy gonosz idQ új, szomorú bajt,
De Pseinknek sírjairól élet sarjad majd!

Szent föld, fogadd magadhoz hqtlen fiad!
Bocsásd meg, ha nem hallottuk régi-szép szavad!
Él a vér és szól a dal, mely sírig szeret téged,
Vére hullásával is megkövetné néped!

Sírjon könnyet zápor,
Hulljon fáknak lombja!
Gyászoljon az ég is,
Vérét szikla ontsa!
Csendes folyó medrét,
Bömbölve elhagyja,
Szél, tqz, jég és villám,
Láncait elszabja!