Ha úgy érzed, hogy a szabadságból neked nem jutott Csak a félelem, hogy a gyûlölködés nyílt utat kapott És bizonytalanná vált és nem tudod már, hol a határ Ahol elszabadul az õrület és a józan ész megáll
Ne veszítsd el a fejed És ne takard el a szemed Még akkor sem, ha nem találod most még a helyed
Ne veszítsd el a fejed És ne takard el a szemed Hidd el, hogy szükség van itt rád
Ha úgy érzed, hogy hiteltelen már minden mozdulat És csak az önzést leplezi az álszent küldetéstudat Hisz a legfontosabb kérdésekre választ hiába vársz És a hazugságok hálójából kiutat nem találsz
Ne veszítsd el a fejed...
Ha úgy érzed, hogy a reményeinknek végleg bealkonyult Mert a jövõt igézõ képzeletre rátelepült a múlt És nem segít, aki elfedi, csak súlyosbítja a bajt És a jószándékkal kövezett út is a szakadék felé tart