Bölcsõnk a romokon állt Rokonaink mind körülvettek Fogakat rejtõ bájmosollyal Néztünk, ha ránknevettek Tetszett a verekedés Moziban lestük, hogy csinálják Kirakatok közt álmodoztunk Fentrõl a gazdagság figyelt ránk
Késõbb a füstkarikát Közösen fújtuk szép kerekre Valaki fogta s átjutottunk Sorban, szédelegve Gyönge az anyai kéz Vihar elõl már senki nem véd Anyai kézbõl szertehullva Körmünk az élet húsába tép
Sírhatsz, ha megölelünk Szavaink ízét úgysem érzed Fiaid voltunk távozáskor Mások, kik visszatérnek Borból mi nem ihatunk Poharat szánkkal összezúznánk Te, aki szültél szenvedéssel Többé te sem ismerhetsz ránk