Lyrics:

Az égen fent a csillagok, nem hullnak tovább
a háborúknak vége lett, a harang is néma már.
Egy nemzedék, ki búcsúzik, ült rajtuk az átok
vasból készült csizmák alatt legendás királyok.

Halotti beszédet egymásnak írtak, hosszú sorban állnak
Nem lobog már tûz szemükben, utolsót kívánnak.
Lassú táncra jár a lábuk, fekete füst az égen
mit tanítottak õk a bölcsek Tiltva volt az régen.

Pokolra mentek a dudások,
Ki tartja nekik a gyászmisét?
Pokolra mentek a dudások,
Ki járja rajtuk a döngölõ táncot?

Ég a máglya, hullik a pernye, széles nagy folyóba
A költõ és a pengetõ rátalál egy dalra.
Ott áll Károly a gyóntató, kit háromszor gyilkoltak újra
A nép most örömmel felkiált, mert feje lehullt a porba.

A színésznõ is hosszú palástban, csendben beáll a sorba.
Szerelem volt az élete, most jéghideg a csókja.
Hol áll a vérpad, ki most a hõs Nem tudja senki, hol lesz a sír
Miklós vitéz, László lovag Kopjafátok gólyahír.

Pokolra mentek a dudások,
ki tartja nekik a gyászmisét?
Pokolra mentek a dudások,
ki járja rajtuk a döngölõ táncot?

(In memoriam Szigeti Károly)