Lyrics:

Tudod az élet nem adott neked senkit,
Én a bûnbe vittelek el.
Mikor még arra vártál,
Aki megér annyit,
Hogy hozzád legyen közel.
Én semmit nem szóltam,
A falhoz nyomtam,
Mint a hajót a torpedó.
Mikor eltalállak, mikor célba érek,
Benned elmerülni, ó de jó.

Ettõl a naptól, minden más lett, mint akkor,
Mindig várt és arra kért,
De én nem maradtam, csak egy jelet hagytam,
Ami örökre benne él.
Megtenni, muszáj, mikor megnyal a száj,
Mikor a ruhám alá benyúl,
Tudod, hogy én vagyok benned a hang, a jel,
Amitõl többé már nem szabadulsz.

Többé nem szabadulsz,
Nem, nem, nem nem,
Tõlem úgysem szabadulsz.
Tudom, hogy ettõl megvadulsz,
Bárhova mész, bárhova bújsz,
Tõlem úgysem szabadulsz.

Tudom, hogy fáj, mégis muszáj,
Csak meg ne állj, gyerünk, kiabálj!
Ó te kis málna száj,
Ugye, hogy muszáj...

Többé már nem szabadulsz,
Tudom, hogy tõlem megvadulsz,
Végül úgyis térdre borulsz,
Bárhova mész, bár hova bújsz,
Tõlem úgysem szabadulsz.
Nem nem, nem nem,
Nem szabadulsz.