Lyrics:

Szürke házfalak között születtem én
Ahol a bûn az úr és nincs remény.
Magányos éjszakák; mindig lázban égek,
Hideg az esõ, amit magamon érzek.
Nem tudok nyugodni már sehol,
Az élet túl nehéz és elsodor.
Nem számít már, csak egyszer élek,
De a másnapoktól mindig félek.

Árnyékban állsz, rám vársz.
Senkit nem találsz, magányos úton jársz.

Magányos felhõk szállnak fenn az égen,
Hiába várok soha el nem érem.
Magányos éjszakák, mindig lázban égek,
Nem tudok nyugodni, csak egyszer élek.

Árnyékban állsz, rám vársz.
Senkit nem találsz, magányos úton jársz.

Tudom, hogy nincs remény, magányos úton jársz,
Hiába minden, csak árnyékban állsz.
Tudod, hogy semmit nem érsz,
És semmit nem vársz.
Hiába minden, csak árnyékban állsz.
Tudom jól, magányos úton jársz.