Lyrics:

A balladák hegyei közt, a nehéz csendben
A gyûlölet kése lapul a szûk szemekben.
A temetõ felé tart a hosszú sor az úton.
Elszorul a torkom és a nyakamat jól behúzom.
Lehet, hogy Rómeó román volt és Júlia magyar?
Mindenki tud ilyen mesét, vagy írhat, ha akar.
Egy szombat éjszakán, hûen a hagyományhoz,
Nem bírta tovább Rómeó és rohant Júliához.

Ki kezdte az egészet?
Kérdik és belátom,
Nem tudom a választ. Jobb lesz továbbállnom.
Csak látogató vagyok ezen a tájon.

Béke honolt a völgyben, de valaki a sötétben
Arra vágyott nagyon, hogy az átok újra éljen.
Lesben állt és szúrt. A fiú mégcsak nem is kiáltott.
Most bosszúra vár a család, rokonok és barátok.
Visszafelé a pap mögött kanyarog a lassú sor,
Várja õket a pálinka, a harag, a halotti tor,
S talán már holnap éjjel valaki Júliát kihívja...
De innen a folytatást inkább másvalaki írja!
Ki kezdte az egészet?
Kérdik és belátom,
Nem tudom a választ. Jobb lesz továbbállnom.
Csak látogató vagyok ezen a tájon.
Isten óvjon, drága barátom!