Lyrics:

A csúcson álltam, hol férfiszó a törvény,
Büszke voltam és elkapott az örvény,
Értem éltél, én nem éltem érted,
Nem figyeltem rád, hiába kérted.

Nem bírtad tovább, elmentél egy reggel,
Egyedül maradtam pár üveggel,
Bömböltem, vinnyogtam, nyögtem, sírtam,
Szidtalak, hívtalak, amíg csak bírtam.

Õ ott van minden csepp könnyben,
Õ ott van minden halk szóban,
Õ ott van minden lágy szellõben,
Õ ott van minden boldog nõben,

Aztán földre terített a bánat,
Verseket írtam és imákat,
Társam a bûntudat s az alázat,
És minden éjjel a parton várlak.

Kristályhegyek között ezüst folyók,
Mint a jó idõ, jönnek a hajók,
Jönnek rokonok, jönnek barátok,
De sosem tér vissza, akire várok.

Õ ott van minden csepp könnyben,
Õ ott van minden halk szóban,
Õ ott van minden lágy szellõben,
Õ ott van minden boldog nõben,

De nem, nem az enyém. De nem az enyém.
Nem hiszek csillagban, sem a sorsban,
De addig énekelek kinn a hóban,
Míg meg nem látom a fehér vitorlát,
A bárka orrán, amivel õt hozzák.

Aztán süllyedjen el az a hajó,
Ami majd egyszer visszahozza õt,
Haját többé csak a parti szél fújja,
Hogy el ne, hogy el ne menjen újra!

Õ ott van minden csepp könnyben,
Õ ott van minden halk szóban,
Õ ott van minden lágy szellõben,
Õ ott van minden boldog nõben,
De nem, nem az enyém. De nem az enyém.

Õ ott van minden csepp könnyben,
Õ ott van minden halk szóban,
Õ ott van minden lágy szellõben,
Õ ott van minden boldog nõben,
De nem, nem az enyém. De nem az enyém.