Lyrics:

Nagybetus ünnepek után,
Lassan alszik el az ország,
Vihar elotti éjszakán,
A lelkek szennyesét mossák.
Arctalan, szomorú katonák
Ülnek a pályaudvaron,
Mitol olyan mogorvák,
Jobb, ha nem is tudom.

Két öreg áll a fal elott,
Szemükbe nevet egy plakát:
'Bízzunk a közös jövoben!'
Az ido nem ismétli magát.
A fagyó-fogyó mosolyok
Tudom, nem nekem szólnak,
Új lapot ír a történelem,
Majd egyszer, sajnos nem holnap.

Ki állította meg az órát?
Nehéz idok jönnek,
Másik Magyarország,
Félek toled.

Tudom, hogy szólni kell, vagy lépni,
De arcomba robotok néznek,
Nyelvük magyar, szívük idegen,
Nem tagadom le, hogy félek.
Nem tudom, mit tudnak rólam,
A kódjukat nem ismerem,
Mellettem suttog valaki:
'Nem bírom tovább, Istenem!'

Turisták isznak, nevetnek,
Sietnek felemelt fejjel,
Nem tudom, miben bíznak,
Nem rájuk vár ez a reggel.
Nézik a lányokat, a várost,
A sok büszke szoke részeg.
Hajnal van már és remélem,
Hogy álmodtam az egészet.

Ki állította meg az órát?
Nehéz idok jönnek,
Másik Magyarország,
Félek toled.

Emlékeik tovább élnek,
Mindig mint az álmok,
Másik Magyarország,
Jó reggelt kívánok!