A fény az, ami sok lehet Itt nem látsz ma könnyeket Hiába is akarják
Más mostanában a reggelem Az egész életem Úgy az ágy szélére ült Kár, hogy kicsit még részegen Újra kell kezdenem És a lelkesedés is hűlt
Refr.:
De ha lemegy a nap Már nem nagyon ismersz rám Becsukott szemmel Zuhanok a fény után S míg a pohárban el nem olvad a jég Addig egy kicsit Megint olyan leszek, mint rég
Nézd itt ezt a kék eret S benne a véremet Ahogy a magaslatokra tör Jó nagy lesz a túlnyomás S az már abszurditás Hogy a saját vérem öl
Tény mostanában, hogy szédülök Félek, még eldűlök Valami árokpart szélén S én, a színpadok csillaga Hangjegyek mágusa Ott hűlök ki az út végén.