Kicsit más volt az este - apám didergő teste - párás felhőkben mosdatta őt nagyanyám.
Kint már rúgták az ajtót - a mama sírt csak, de nem szólt - sötét bőrkabátok vitték nagyapám.
Apám nem értett semmit - baj van! - mindössze ennyit - mi történt, és hogyan lesz majd ezután?
Talán néhány nap múlva - minden rendben lesz újra - a papa vidáman nyit be a kert kapuján.
Jelszavaktól hemzsegő pár öntudatlan esztendő - házak falán hirdet célokat - s vésett belénk örök ráncokat. Hazugságokat tanítók a cinkossá lett 'Tanítók'. Ha úgy érzed, hogy megteheted, bocsásd meg, de el ne feledd!
Aztán aludtak párat - talán kettőt vagy hármat - s a papa megjött egy késő délután.
Majdnem olyan, mint régen - de a szemében szégyen, mint legyőzöttnek az elveszett harc után.