Lyrics:

Bölcsõ csöngettyû és templom harang
A jelenlét annyi, mint posztón a rang
Kicsi pónikon lovagló kész életek
Vagy az arcomba prüszkölõ véletlenek
No meg a gyerekkor kardfogú tigrisei
Apa taníts meg nagy vadat elejteni
És ha kérdik, hogy mi végre mennyi idõ
Tán egy perc, egy óra, vagy pár esztendõ

De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövõ
Cicomázd fel a sorsot, az mégiscsak elõkelõ

Káprázat pusztán a történelem
Míg némán a vállára hajtom fejem
Elringat, marasztal, egésszé gyúr
Aztán únottan szétszed, mint legót az úr
Mi csak lessük a boldogság lábnyomait
És ha útközben találunk majd valamit
Arra kígyóbõrként húzzuk rá az idõt
Még egy percet, egy órát, vagy pár esztendõt

De utolér a múlt, mint a mögöttünk hagyott jövõ
Cicomázd fel a sorsot az mégiscsak elõkelõ

Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár
De az utolsó fényevõ csak sötétet talál
Csak sötétet talál

Mint egy cipõsdobozba szórt marék arany
Elrejtve annyira haszontalan
Az az emberi elmében bújkáló zaj
A talpaink alatt nincs szilárd talaj
Ha a karodban nincsen már elég erõ
És a szívéhez nem láncol egy szeretõ
Sem az Istenek gomblyukán nem látni át
Sem a nappal nem mutatja éjjel magát

De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövõ
Cicomázd fel a sorsot az mégis csak elõkelõ

Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár
De az utolsó fényevõ csak sötétet talál
Csak sötétet talál