Lyrics:

Túlzó kámfor illat kíséri lépted
Hogyha itt vagy
Magamban voltam én is ezerszer
Arra kérlek most az egyszer
Ne fordíts hátat ne válj köddé
Váljon a maradásod ösztönné
A holnap úgyis a tükörképe lesz
A mának ha egyszer vége
Kár lenne érte…
Kár lenne…

Inkább fusson körbe-körbe
Úgy szaladjon a nyelvét öltse
Játszó tenyér lelkem tartja
Egy a folyó de két a partja
Az idõ múlik közben fárad
Kettõnknek fest õsz hajszálat
Addig kínoz legyen bárhol
Aki itt van de mégis távol
..saját magától

Útnak indul most a kétség
Lámpafényt olt a vak sötétség hogy
Megtalálja haza érjen
Álmok nélkül félig ébren
Azt az ajtót kulcs a zárban
Amit nyit majd hogy végre párban
Ahogy régen késsel a kézben
Fatörzsekbe szíveket véssen
..csak el ne késsen
Ne késsen

Aki a két kezét fonná köréd szüntelen
Aztán a fél szívét rakná elém csendesen
Annak én ugyanúgy félbe adnám cserébe
Végsõ válaszom
Te nekem én meg neked adom

Te nekem én neked
Te nekem én neked
Te vagy a jel
Lehet hogy nem hiszed el
Akkor is az vagy aki égig emel
Úgy szorít mint aki nem is akar
Elereszteni engem egyhamar

Miközben úgy tûnik el mint a kámfor

Aki a két kezét fonná köréd szüntelen,
Aztán a fél szívét rakná elém csendesen
Annak én ugyanúgy félbe adnám cserébe
Végsõ válaszom
Te nekem én meg neked adom

Merre indul mikor ébred
Kérne tõlem más emléket
Szívem robban szeme se rebben
Hangosabban erõsebben
Eggyé válás úgy akarnám
Magamat benned veszni hagynám
De az orrom most se csalhat
Megint túlzó a kámfor illat
..de addig itt vagy