Nyújtózkodik a zúzmara Megdermed az idő Elcsitul a jelen, és Megnémul a jövő Csak üldögélek tétlenül Lekapcsolom magam Bámulok a semmibe így minden rendbe' van Míg vesztegel a pillanat Idebent csak pörög Egy végtelen magnószalag A szemhéjam mögött Néha jó, néha rossz, néha nem Néha nem foglalkoztat semmi sem Végül minden végső helyére kerül Maradok -- ott, ahol voltam - egyedül Beborítva sugarakkal Szemben állok a Nappal Köröttem légüres tér Riadtan tátogok Hűvös fénnyel izzanak Lámpás csillagok Egymást követve fagynak el A kimondott szavak Szilánkokra törnek, aztán Szertefoszlanak Magam leszek a zúzmara A hóval olvadok Elillanok, akár a tél Akár a sóhajok Néha jó, néha rossz, néha nem Néha nem foglalkoztat semmi sem Végül minden végső helyére kerül Maradok -- ott, ahol voltam - egyedül Beborítva sugarakkal Szemben állok a Nappal