Ha látok csillagot ragyogni az égen Látom, amit láttak őseink is régen Látom az Alföldről hajnalpirkadatkor Eltűnnni fényüket a látóhatárról
Látom, ha felnézek fenyőrengetegből Göncölszekér rúdját, Erdély szegletéből Apró gyertyalángként mutatják az utat S hazáig vezetik kóborló fiukat
Látom a Tiszának s Murának vizében Tükröződni fényük vajdasági éjben Halászok hálóján gyöngysorként csillognak Mint akik az égről búsan aláhulltak
Látom nagy hegyekről, oly, de oly közelről Kéznyújtásra vannak palócok földjéről Mint ezernyi mécses pislákoló fénye Kigyúl, majd elalszik, estéről estére
Látom tündöklésük Kárpátok aljáról Ott tekintenek le sötét égboltjáról Hol szabad tűz mellett vadászok regélnek S míg egymást hallgatják, ők is fel-felnéznek
Látom sugarukat megtörni a Rábán Rég kiszolgált malmok korbácsolta fodrán Őrségi házaknak kicsiny ablakán át Figyelik a csillag örök vándorlását